13.rész

Sziasztok, igen jól látjátok vissza tértek a lányok egy kis jó hosszú idő után, de azért reméljük tetszeni fog a rész. Jó olvasást!



xxSipi&Veronika&Brigi


Zoe szemszöge:
-Látom mennyire jobba vagytok.Bocs, hogy megzavartam az enyelgéseteket!-mondja Louis.
Nem értem mi a baja Louisnak. Semmi oka nincs féltékenykedni. Tényleg hisz Harryvel nincs köztünk semmi. Viszont, valamilyen szinten imponáló is, hogy ennyire nem akarja, hogy más fiú társaságába legyek, de most ebben a szituációban marhára idegesít.
Louis ezután az egyszerű mondta után csak úgy elsétált. Meg sem fordult a fejembe, hogy utána menjek, hisz semmi közünk egymáshoz.Viszont Harry utána akart menni.
-Most hova mész?-kérdeztem furán.
-Nem akarom, hogy miattam a ti kapcsolatotok is tönkremenjen.-mondja szomorúan.
-A mink? Harry, semmi nincsen Louis és Köztem.-mondom.
-Látszik, hogy többet éreztek egymás iránt, mint szimpla barátság.
-Jó lehet, hogy érdeklem Louis.És én ezzel a cuki kis információval mi a faszomat kezdjek?
-Te is kedveled Louist.
-Honnan veszed?
-Zoe, mért tagadod le? Teljesen látszik, hogy szikrázik köztettek a levegő.Teljesen összeilletek.-mondja mosolyogva.
-Jó, de akkor se menj a Fafej után. Nem fogok senkinek se magyarázkodni, pláne olyan dologba nem ami nem is igaz. Hadd forrjon a saját levébe.-mondom közömbösen. Harry szavain eléggé elgondolkodtam. Ilyen oldalról még nem is vizslattam a dolgokat. Lehet, hogy külsőleg összeillünk, de a belsőnk...Hát én nem tudom.
Szerencsémre a Göndörke letett arról, hogy Tommo után menjen. Viszont nagyon magába zuhant, nem értem, hogy tudott és mért.
-Jól van Styles! Elég az önsajnálatból. Ne sírj egy lány miatt, ha nem éri meg. Én szeretem Lolt tényleg, de ez a viselkedés undorító. Rá fog jönni, hogy te sokkal jobb vagy annál a gyereknél, de ha ilyen puhapöcsnek mutatod magad....Nem lesz jó.-mondom, mikor már a tököm ki van az "Én szerencsétlen" című szövegből.
-Igazad van! Lol előbb vagy utóbb úgyis visszajön hozzám! Fölösleges itt hisztiznem.Köszönöm Zo.-mondja már mosolyogva.
-Ennyi? 3 órája itt ülök és vigasztallak. Mondok 3 mondatot és már pozitívan látsz.Te most szívatsz?-kérdem értetlenkedve.
-Lehet, hogyha evvel kezded már rég aludnánk.-mondja.
-Harry, nem akarlak téged fenyegetni meg semmi...De te nekem ne okoskodjál, mert megjárod. És jelenlegi állás szerint még tartozol is nekem.-mondom.
-Mégis miért?
-Telefon.-mondom mosolyogva.
Miután lerendeztük a dolgokat, illetve megegyeztünk Harryvel, megbeszéltünk, hogy elmegyünk aludni.Viszont engem még mindig elleptek a gondolatok, így elküldtem a bongyort, én pedig elszívtam egy cigit.
Nem tudom...Olyan hihetetlen lenne ha én és Louis...Vagy nem? Nagyon helyes fiú, és kedves is.Pont így képzelném el a barátomat is, de Ő egy szupersztár, még én csak egy "Hippi". Jó persze, nem emiatt kell dönteni, de mivel én nem az a "bájos cuki csajszi" vagyok félek, hogy megharagudnának Louisra..Vagy nem tudom, teljesen tanácstalan vagyok.
Nagy nehezen összeszedtem magam és elindultam a házunk felé. A lépcsőn egy árnyat véltem felfedezni. Gondolkodtam, hogy ki az. Az újonnan beköltözött Demetria vagy az érzékeny Rosalia? Nyilván Ro, ez egyértelmű. Mondjuk lehet, hogy Demi is ilyen érzelmes...De jó lesz nekem! Lassan leültem mellé és kikérdeztem. Egyértelmű, hogy Ro is érez valamit Niall iránt, de az még egyértelműbb, hogy Niall szereti Ro-t. Rávettem, hogy menjen át hozzájuk. Lényegtelen az, hogy éjjel 11 van. Beszélniük kell.Mind ismerjük ezt a Drága Roset. El kellet kísérnem. Még bekopogni is nekem kellet. Ro szerencséjére Zayn nyitott ajtót. Először rám nézet én pedig egy kicsit a fejemmel Ro felé böktem. Értette, mert szólt Niallnek. Még ők kint a teraszon vagy min társalogtak én bementem a fiúkhoz.
- Üdvözletem. -köszöntem és leültem Niall ágyára.
- Mért nem fekszel Harry mellé? Úgyis olyan jóba vagytok. -veti oda nekem Louis.
- Louis! Mondtam már, hogy nincsen köztünk semmi. -mondta idegesen Styles.
- Miről maradtunk le? -kérdezte Liam.
- Zoe és Harry összejöttek. -mondta az az Idióta.
- Aki összejött valakivel az egyedül Ro és Niall, de ezek szerint nem bírod ezt felfogni. Ez esetben pedig, mérgelődjél csak. -mondtam neki.
- Okééé. Szerintetek most mi lesz velük? -kérdezte Zayn.
- Annyira idegesít. Egyértelmű, hogy éreznek egymás iránt valamit, de nem tesznek semmit. Az ilyen emberektől a falra mászom. -mondtam. Csend telepedet a szobára és mindenki engem nézet. -Mi van? -kérdeztem.
- Semmi. -mondta Liam.
- Oké jó. Valaki mondja már meg, hogy mennyi az idő. -mondtam.
- Tudod több eszköz is képes az idő megmutatására. Gondolom megtudod nézni a telefonodat.-mondta flegmán Louis.
- Nincs telefonom. -mondtam a fiúknak.
- Hogyhogy?
- Ez a hülye. -mutattam Harryre, majd az ágyára ugrottam. -Mérgébe beledobta a tóba. -mondtam.
- Mi? De így nem vesztek el a fontos dolgaid? -kérdezte Liam.
- Nem volt benne memo kártya. Akkor ideges lettem volna. -mondtam és meglöktem Harryt.
- Kérjetek már egy házat Simontól. Ne itt dugjatok! -mondta bunkón az a uuu Louis. Itt szakadt el a cérna.
- Szánalmas vagy. Nem hittem volna, hogy ilyen kicsi az agyad befogadó képessége. -mondtam neki, miközben felkeltem az ágyról.
- Te mi a jó büdös francról beszélsz? -kérdezte idegesen.
- Nem fogod fel a hülye agyaddal, hogy Harry és én csak barátok vagyunk!
- Nem vagyok vak! Látom, hogy izzik köztettek a levegő. -teljesen lefagytam. Ez mi a szarról beszél?
- Neked agyadra ment a popsztár élet. Nem vagy normális. Harry és én köztem a levegő mindent csinál, csak nem izzik. -mondtam hangosan.
- Ugyan már! Mindig ketten beszélgettek, ölelkeztek, puszilgatjátok egymást. -kiabálja Ő is.
- Nehogy azt mond, hogy emiatt a pokolra kerülök. Nem vagyok apáca. Ugyan úgy ölelgettem Zaynt meg Liamet, mint Harryt. Tán beléjük is szerelmes vagyok? -kérdeztem idegesen, majd a fiúk felé fordultam. -Srácok..El kell mennünk Vegasba. Itt büntetik a bigámiát. -mondtam teljesen komolyan.
- Áruld el nekem, hogy mit látsz Harryben? Teljesen külön világ vagytok. -mondja Louis.
- Neked valami orvosra lenne szükséged! Nem fogod fel az információkat. -mondom.
- Ismerem Harryt. Tudom milyen amikor szerelmes. Most az. Miért titkoljátok? -ordította. Ez tényleg nem normális.
- És ha járnánk is, mi a szar közöd lenne hozzá bazdmeg? Mit érdekel az téged? -ordítottam én is.
- Mert nem akarom, hogy vele járj! -ordította torka szakadtából. Ha a közelbe lenne valami hegy, tuti lavina lenne.
- Látod. Ez vagy te. A legjobb barátodtól sajnálod a boldogságot. Te a fejedbe vetted, hogy mi járunk. Képzeld el...Nem. Jól látod, mert Harry tényleg szerelmes, csak nem belém. Lolba szerelmes te Vadbarom. Ráadásul ti is őt hibáztattátok, hogy az a drága lelépet. És igen. Ölelgetem, puszilgatom, mert próbálom benne a lelket tartani, holott a legjobb barátainak kellene. Lol Londonba összeszedet valami szerencsétlent és képet is küldött. Azért van a telefonom a tóba. Ismerlek titeket 2-3 hete és tudom, hogy Harry érzékeny. Látszik, hogy Liamet is nagyon megviselte, Zayn is élettelen volt mostanság, de tett ellene és most jól van. Te pedig...Nem tudom mi van veled, de nem ilyen vagy. -kiabáltam neki, majd kiléptem a házból. -Bocs ha megzavartam valamit. Ro majd gyere, vagy aludj itt vagy nem tom. Hello. -mondtam idegesen és elindultam egyet cigizni.
Nagyjából hajnali 1 lehetett. Meggyújtottam a cigarettát és beleszippantottam.
- Zoe? -világított meg egy fény.
- Demi? -kérdeztem én is, bár jól tudtam, hogy ő az.
- Mit csinálsz kint ilyenkor? -kérdezte komásan. Valószínűleg most kelt, mert elég álmos feje volt és takaró volt rajta.
- Táj képet festek. -mondom halál komolyan.
- Nem szeretnéd megosztani vele? -kérdezte kedvesen.
- Aranyos vagy köszönöm, de nincs semmi bajom.
- Látom nem szeretnél róla beszélni.
- Igaziból annyi, hogy szar, hogy Lol csak így lelépet. Ro-val mostanság nem annyira lehet beszélni, Harry is ki van készülve. Mint látod csupa pozitívum van körülöttem. -mondtam szarkaztikussan.
- Azt megígérem, hogyha Lol visszajön kiköltözöm. -monda mosolyogva.
- Nem kell van pótágy. Majd alszik azon.
- De azon Jasmine alszik.
- Hogy ki? -kérdeztem értetlenül.
- Jasmine. Simon lánya. -mondja.
- Simonnak van lánya? -kérdeztem vissza. -Egyébként van még egy felfújható matrac is, szóval majd alszik azon, ha visszajön persze.
- És még mi a baj?
- Ro és te. -mondtam.
- Mi?
- Tudom, hogy nem különösebben kedveled, mert miatta lett vége a kapcsolatodnak és ő se téged, mert vetélytársnak érez. -mondom neki.
- Semmi bajom nincsen Rosezal. Niallel a kapcsolatom meg...Már régen is rossz volt. Mi jobbak vagyunk barátnak. -mondta.
- Jójó. -mondtam és elnyomtam a csikket. -Megyünk? -csak bólintott.
Elindultunk tehát a faház felé. Bent tényleg egy lány feküdt akivel még nem volt szerencsém találkozni. Az arcát mondjuk nem láttam, de mindegy. Már Ro is benn volt. Demi is lefeküdt én pedig elmentem a fürdőbe. Elvégeztem a teendőimet és én is aludni tértem.

*Másnap*
Reggel csodálatos trombita szóra keltem. Mi a tetű ez? Ez az új módi? Akkor haza megyek.
- Ne trombitáljál, mert esküszöm, hogy megverlek! -kiabáltam a párnámból.
- Neked is jó reggelt Zoe! -köszönt egy mély hang. Lassan kikukucskáltam a párna alól és Simont láttam az ajtóban.
- Mindenkit így keltesz? -kérdeztem.
-Nem én trombitálok, de mind az összes faházat végig járom. És ti vagytok az utolsók. -mondta mosolyogva.
- Hát kösz. Mennyi a kenyér? -kérdeztem.
- Mi? -hallottam az értetlenséget a hangokban.
- Az idő. Mennyi az idő. -mondom álmosan.
- Nyolc óra van. -mondja egy ismeretlen hang.
- Jól van. Tudjátok nincs bajom, ha nem alszok sokat, de én aludni akarok. -mondtam és hasra fordultam.
- Most a fiúk fogják kihúzni, hogy ki lesz a duó partner. És azt akarom ma elmondani, szóval irány az étkező. Most! -mondta Si és kiment.
- A kurva életbe. -mondtam és felkeltem. A másik 3 lány is olyan állapotba volt mint én.
-  Te vagy Jasmine? -kérdeztem az idegen csaj felé, aki ismerős volt. Ezt is meg mondtam.
- Igen. -mondta halkan. És akkor beugrott.
- Bocs a tegnapi miatt. -mondtam.
- Semmi baj. Tudom, hogy nem szándékos volt. Ne aggódj. Jasmine Cowell vagyok. -mondta és kezed nyújtott.
- Zoe Hills.-ráztam meg a kezét.
Ezután mind elkészültünk és átmentünk az ebédlőbe. Mi voltunk az utolsók akik bementünk, az étkezőbe. Mikor beléptünk minden szem ránk szegeződőt. Mint a filmekben esküszöm. Felhúztam a szemöldökömet és körbenéztem. A mozdulatom után újra elkezdődőt a csevej. Érdekes. Szabad asztalt kerestem. Egyet találtam is, de én nem ülök a fiúk mellé. Nem vagyok kíváncsi Louisra. Próbáltam őket figyelmen kívül hagyni, de az a hülye Niall úgy kalimpált, mint egy eszeveszett szurikáta.
- Zoe..Szerintem Niallék mellet van egyedül hely. -suttogta Ro.
- Mért büntet engem a Jó Isten? -kérdeztem és felnéztem. Lassan közelítettük meg az asztalt. Illetve én. Mindenki előbb odaért, mint én. És hol volt hely? Na hol? Persze, hogy Luluka mellet. Mit is vártam. Épphogy leültem Simon meg is érkezett.
- Jó Reggelt Mindenkinek! -köszönt mosolyogva.
- Jobbat! -kiabáltam vissza.
- Örömmel látom, hogy Zoe feltudott kelni. Hogy sikerült? -kérdezte nevetve.
- Ne haragudj, de a trombita és a te monológod rémálmokat keltett bennem. -mondtam vigyorogva. Páran mosolyogtak. Si nem reagált csak rátért a lényegre.
- Na srácok! Most egy érdekes feladatott kaptok. Kettőt is. Az első. A fiúk kihúznak egy cetlit és amelyik lánynak a neve rajta van, azzal kell duettet énekelni...Holnap! A másik feladat pedig, hogy egy egyéni produkcióval is fel kell készülnötök és az is holnapra kell. Kérdés? -mondta el gyorsan.Én pedig feltettem a kezem.
- Nyilvánvaló volt, hogy Zoenak lesz kérdése. Parancsolj. -mondta mosolyogva.
- Ennek mi értelem?
- Kérlek szépen. Sokszor van olyan, hogy egy énekesnek másnapra tesznek egy fellépést. És pár órája van csak felkészülni. Ezt próbálom veletek érzékeltetni. -mondta. -Na, ki húz először?
- Én! -mondta Mike és felugrott a színpadra. Belenyúlt a kalapba jól megkeverte és kihúzott egy nevet. Szétnyitotta a papírt és elmosolyodott. -Srácok, bocs! Én húztam ki a tábor legdögösebb csajsziját. -erre néhány lány elkezdet sikongatni. Ja igen. Attól független, hogy ez egy zenei tábor vannak itt szőke libák és hormon túltengéses idióták. Azok sajna miden hol vannak.
- Mike Zoe-t húzta. -mondta Simon. Kicsit meglepődtem. Nem mondhatnám ere a "bókra" azt, hogy eljutott a szívemig. Tény és való, hogy Mike helyes, de nekem ő nem kelti fel az érdeklődésemet. Mikor Louis meghallotta, hogy engem húzott egyszerűen felállt és kisétált. Nem értettem az egészet. Indultam volna utána, de akkor ért hozzánk Mike.
- Na mit éneklünk? -kérdezte "szívdöglesztő" mosollyal.
- Majd megbeszéljük, de most mennem kell. Bocs. -mondtam és Lou után rohantam.
Eléggé kiismertem, így gondoltam, hogy a mólóra megy. És persze, hogy ott volt.
- Mért jöttél utánam? -kérdezte felém se nézve.
- Ez is baj? Azért, mert egy ideje ilyen hülye vagy és nem tudom mért. -mondtam.
- Komolyan nem érted? -kérdezte felém fordulva.
- Nem bazdmeg hazudok.
- Féltékeny vagyok! -mondta halkan.
- Mégis mire? -kérdeztem értetlenül.
- Harryvel olyan jól elvagy. Velem alig beszélsz, ráadásul, most kihúzott ez a kanos állat. -morogta. Meg kell mondjam nagyon jót röhögtem Mike jellemzésén. -Ne röhögj! -mondta már Ő is mosolyogva.
- Bocs ne haragudj, de ez nagyon tetszett. -mondtam és próbáltam lenyugodni. -Fölösleges féltékenykedned. Harryre nem tudok férfiként nézni. Inkább tesónak tekintem, ahogy a többi fiút is. Mike meg Mike. Nem kelti fel az érdeklődésemet. -mondtam. -És egyébként is...Nem értem, hogy mért vagy Te féltékeny bárkire is.
- Nem érted? -kérdezte.
- Nem. -mondtam neki. Ő csak tehetetlenül elröhögte magát.
- Tudod, hogy Mike elfogja csavarni a fejedet? -kérdezte pár perc csönd után.
- Nem vagyok olyan könnyű préda. -mondtam feszülten. Olyan könnyen feltud idegesíteni.
- Dehogynem. Megfektet azt ott hagy. -mondta bunkón. Itt lett elegem.
- Nem tudom, hogy mi a szar van veled, de tényleg kéne neked egy orvos bazdmeg. -mondom hangosan.
- Ne haragudj, hogy szembesítem veled a jövőt. -mondta Ő is.
- Én mindjárt szembesítem veled az öklömet. -mondta és felálltam.
- Megkellet volna ijednem? -kérdezte és megismételte az én cselekedettem. Persze, most megint Ő a magasabb.
- Egy köcsög vagy. -mondtam és elakartam indulni, de megfogta a csuklóm. - Mi van? Megyek és megmondtam Mikenak, hogy egy ribanc vagyok zavarjuk le most. -mondtam. - De ha én ribanc vagyok, Te egy gerinctelen fé....- nem hagyta, hogy befejezem, ugyanis..Megcsókolt. Bevallom, nem így képzeltem el az első csókomat Tommoval. De mégis így volt jó. Nem akartam, hogy vége legyen. Az egész testem bele remegett, ebbe a furcsa érzésbe. Nagy nehezen elszakadtunk egymás ajkaitól. -Menjünk vissza a többiekhez. -mondtam és elindultam, illetve indultam volna, de Tomlinson megint visszahúzott és egy puszit nyomott a számra, majd összekulcsolta kezeinket és együtt indultunk el. Mielőtt bementünk volna elengedtük egymás kezét és egymásra mosolyogtunk. Mikor beléptünk már nagyjából mindenkinek meg volt a párja. Gyorsan Louis is húzott egy csajszit.
- Szépségem. -köszönt nekem Mike.
- Zoe a nevem. -mondtam.
- Okay. -kacsintott rám.
- Most van 11 óra. 15-kor találkozunk. Ha jó, hanem ez lesz. -mondtam neki.
- Rendicsek. -mondta és felém lépet.
- Mit csinálsz? -kérdeztem röhögve.
- Tudom, hogy tetszem neked. -mondta és magához rántott,.
- Tényleg? Tudod, hogy én mit tudok? Ha nem engedsz el most rögtön, keresek ez strucot bazdmeg és megkérem, hogy rúgjon tökön, de úgy, hogy impotens legyél. -mondtam vigyorogva.
- Khm..Bocs. Zo segítenél dalt választani? -kérdezte Tommo. Jól tudom, hogy csak megakart menteni.
- Persze. 3-kor. -mondtam és követtem Lout.-Köszönöm. A szerencsétlen nem fogta fel. -mondtam mikor kiértünk az épületből.
- Nincsen mit. -mondta és megfogta a kezem. A tópartra mentünk. Nem tudom mért, de nem is érdekelt.
Nagyon jól elszórakoztunk. Elcsattant néhány csók is. Mikor Tommo háttal állt nekem belelöktem a vízbe. Ezután nyilván futásnak eredtem, mert nem akartam vizes lenni. Befutottam Tomlinsonék házába.
- Na várjál csak! -futott utánam. Mikor beért hátulról átölelt és belepuszilt a nyakamba. -Most megvárod, még megfürdök. -mondta és bevonult a fürdőbe. Én kényelmesen elhelyezkedtem az ágyán. Hallottam, ahogy Louis elzárja a csapot, lehet egy kicsit elaludtam. Mikor felültem az ágyon, Lounak SMS-e jött.
- Tomlinson! SMS-t kaptál! -kiabáltam neki.
- Hozd be lécci! -szólt vissza. Kezembe vettem a készüléket és rápillantottam a képernyőre. Mikor megláttam a feladót megfagytam. "Remélem minden rendbe jön! <3 xxEl"  Most ők járnak megint vagy mi a szösz? -Kösz, hogy behoztad. -mosolygott Louis, de mikor meglátta az arcom Ő is észre vette, hogy valami van. -Mi a baj?
- Ugye Elnek hívták a barátnődet? -kérdeztem.
- Igen, mért?
- Látom nagyon jóba vagytok. Csak tudod, ha próbálom a kapcsolatomat helyrehozni nem csókolgatok más lányt, de lehet nálad ez a módi. A lényeg, hogy ebbe nem fogok aszisztálni. -mondtam és elhagytam a szobát.
 Bementem a házunkba fogtam a daloskönyvem és elindultam a mólóra. Hova máshova? Most mindenkire haragutam. A dalaimba főképp azt írtam le amit Louissal tapasztaltam. Az a baj, hogy ez a pár óra, arra ébresztett, hogy nagyon sokat jelent számomra, de Ő észre se vesz. Illetve de, csak ott van El. Nem is tudom, hogy néz ki. Mikor már görcsölt a kezem a sok írástól felnéztem. Tori ment el mellettem.
- Tori! -kiabáltam, mire megfordult. -Megkaphatom a telodat egy percre? -kérdeztem mikor mellém ért.
- Persze. -mosolyogott és felém nyújtotta. Gyorsan beírtam a Googleba Louis és Eleanor nevét. Kicsit megdöbbentem. Ez a lány gyönyörű.
- Köszi. -mondtam. Ő csak bólintott és elment. Még mindig rengeteg ötletem volt.
*Kicsit később*
Nem is figyeltem az időt csak gondolkodtam és írtam. Teljesen kizártam a külvilágot .
- Hellooooooo! -ordította valaki a fülembe.
- Jézus foga bazdmeg! Eszednél vagy? Tudod, hogy megijedtem? -fordultam ijedten Mike felé.
- Az volt a szándékom. -mondta nevetve. -Mit csinálsz? -ült le mellém, mire én furán néztem rá.
- Cirkuszi kutyákat idomítok. -mondtam halál komolyan.
- És, hogy megy? -kérdezte vigyorogva.
- Nagyon jól. Mondjuk, az a foxi kutya Bogyó most akarja leharapni a töködet. -mondtam neki.
- Megértem, hogy kell neki. Minden csajszi imádja. -vigyorgott azzal a tipikus perverz vigyorral.
- Bogyó fiú.
- Óóóóó. Na mindegy. Szóval mit csinálsz? -és még mindig vigyorog.
- Mike, kérdezhetek valamit? Tudod mi az az IQ?
- Persze, hogy tudom! Minek nézel engem? -egy analfabéta idiótának.
- És mi az? -tettem fel neki a kérdést.
- Azzal mondják meg, hogy az ember milyen hülye. -mondta.
- Ezt jó tudni. -néztem felé.
- Na és mit éneklünk Cica? -ült hozzám közelebb.
- Zoe vagyok, és ezt Cicafiú. -mutattam meg neki a dalt, amit nem rég írtam.
- Nem rossz, de szerintem kevés a részem. -mondta.
- Ilyen ez a showbiznisz. Szokj hozzá, hogy nem az van, amit te akarsz. Menjünk próbálni. -mondtam és felkeltem. -Nem jössz? -fordultam hátra.
- De persze menjünk. -futott utánam.
Csendben ballagtunk a próbaterem felé. Semmi kedvem nem volt, Mike hülyeségeit hallgatni.
- Azt hittem, hogy te ilyen hiperaktív személyiség vagy...Mindig beszél nyomatod ezerrel a hülyeségeket.. -kezdett bele Mike.
- Csak akkor vagyok ilyen, ha jó a társaság. -szakítottam félbe.
- Nem is próbálsz megkedvelni Cicám! -akadt ki.
- Mert nem tetszik az életstílusod. -vontam vállat és benyitottam a terembe. Érdekes módon voltak benn. Egy fiú és egy lány.  -Bocs, de nekünk van kiírva a terem. -mondtam, és akkor megfordult a fiú. Louis volt az.
- Ne haragudjatok, már megyünk is! -kelt fel a barna hajú lány. -Gyere Loui..
- Ó szia Baby, új vagy itt? -jelent meg mellettem Mike.
- Csak látogatóba jöttem. -mosolygott kedvesen.
- Mi a neved Szépségem? -mosolygott "csábítóan".
- Ha ennyire rá akarsz mászni mindenkire, javaslóm az erőbe lévő fákat. Talán ők még értékelnék is. -mondtam szemet forgatva, mire a barna hajú lány kacagott egyet.
- Csak nem vagy féltékeny Édes? -nézett felém.
- Isten ments! Csak pusztán irritáló vagy. -bólogattam.
- Mike Nerrei. -nyújtotta a kezét a lány felé.
- Eleanor Calder. -mondta, nekem pedig rögtön leesett, hogy ki is ő.
- Eleanor...Gyönyörű név, akár csak te. -fogta kezét.
- Köszi. -jött zavarba El, majd felém fordult. -Eleanor Calder. -nyújtotta felém a kezét. Egy percre lenéztem rá, majd vissza az arcára. Nem fogok bunkó lenne, akkor se ha rohadtul idegesít.
- Zoe Hills. -ráztam meg pracliját. A nevem hallatán kicsit meglepődött és Louisra nézett. Egyáltalán nem volt feltűnő. -Viszont nem akarok bunkónak tűnni, de próbálnunk kéne. -célozgattam.
- Bocsi-bocsi már megyünk is! -mondta és kihúzta Louist a teremből.
- Na kezdjük! -dobtam felé egy mikit.
*Próba után*
Mikeval már befejeztük a próbát, nem is volt olyan borzalmas. Már csak egyedül vagyok itt és írogatok. Nem tudom mi lelt ma engem, de nem vagyok képes abbahagyni az írást. Csak úgy jönnek belőlem a gondolatok/érzelmek.
- Kopp-kopp. -hallottam meg egy hangot. -Mit csinálsz itt egyedül? -ült le mellém a Demi. A hang tulajdonosa.
- Írogatok. -vontam vállat.
- Dalt? -kérdezett vissza, mire én hitetlenkedve ránéztem. -Nyugi csak hülyéskedtem. -nevetett.
- Akkor jó. -mosolyodtam el én is. Már örülök, hogy nem hülye.
- Nem jössz a tábortűzhöz?  Mindenki ott van. Liam, Zayn, Harry, Niall, Rose. -itt kicsit más volt a hangja. -Jasmin, Louis és Eleanor is. -mondta végig.
- Szóval a menők. -foglaltam össze, mire felnevetett.
- Így is mondhatjuk. -vigyorgott. -de nem teljes addig a kör, még nem vagy ott. -tette hozzá.
- Én is így gondoltam. -csuktam össze a könyvem. -Mindjárt megyek, csak beviszem a házba.
- Oké. -mosolygott, majd együtt kiléptünk a sötétségbe.
A faházunkba érve betettem a párnám alá a daloskönyvem, magamhoz kaptam a fekete pulcsim és elindultam a tábortűzhöz.
Deminek igaza volt. Aki nekem számít mindenki ott volt, persze olyan is akinek nem kellet volna itt lennie, de sebaj. Leültem egy farönkre és szétnéztem. Zayn és Harry a telefonjukat nyomkodta valamint egymással beszélgettek. Demi Jasminnel beszélgetett, Ro és Niall párosunk, pedig az Eleanor Louis párossal társalgott. Akaratomon kívül őket tovább figyeltem mint kellet volna.
- Eleanor nagyon kedves lány, nem így véled? -ült le mellém Liam.
- De-de. Igazán bájos. -mondtam, mire hangosan felnevettet.
- A nagy Zoe Hills féltékeny? -vigyorgott Li.
- Ugyan kérlek. -legyintettem. -Mért lennék? -fordultam felé.
- Tudod, hogy nekem elmondhatód. -mondta, majd hirtelen Louisék felől hangos nevetés zengett.
- Rose Hudson, te Áruló. -ráztam a fejemet, mire Liam újból felnevetett.
- Lehetetlen eset vagy.
- Mért is? -kérdeztem vissza.
- Segítettél Zayn kapcsolatát helyrehozni. Niall és Rose kapcsolatában is benne vagy. Harrynek te vagy a legnagyobb támasza. Tudom, hogy nekik is segítettél...
- Ahogy van a mondás...."Segíts másokon, Isten is megsegíti őket". -mondtam fapofával, mire megint egy nevetéssel reagált.
- Segíts magadon, Isten is megsegít. Ez így van. -nevette.
- Honnan tudod? Neked mondták talán? -kérdeztem vissza.
- A lényeg az, hogy a magad dolgát pedig kénytelen vagy jól csinálni. -fejezte be az előző gondolat menetét.
- Kikérem magamnak! -mondtam hangosan, mire sokan felénk néztek. -Mért is néztek? -kérdeztem a többiektől, mire mindenki csinálta tovább a dolgát. -A saját dolgomat is eltudom intézni, csak nincs semmilyen dolgom. -vontam vállat.
- Louis?
- Louis próbálja rendbe hozni a dolgait Eleanorral. Ide is hívta. Ez már komoly dolog. -mondtam neki.
- Zo eljössz velem sétálni? -kérdezte Harry.
- Köszönöm Liam a beszélgetést. Nem baj ha..? -kérdeztem, mert pofátlan nem vagyok, hogy csak ott hagyjam.
- Menjetek csak. -mondta majd átült Zayn mellé.
- Mizu van Styles? -kérdeztem mikor elindultunk az erdőbe.
- Nem beszélgethetek a legjobb barátommal csakúgy simán? -kérdezte.
- Legjobb barát? Nem nagy szavak ezek?
- Nem egyáltalán nem. A fiúkat már testvérként kezelem, téged pedig legjobb barátnak. -értelmezte.
- Megtiszteltetés, hogy a Nagy Harold Edward Styles legjobb barátja lehetek. -bólogattam.
- Az bizony. -mosolygott és leült a padra.
- Na mondjad! -ültem vele szembe. -Látom, hogy van valami. -ütöttem meg a vállát.
- Álmodtam. -mondta egy sóhajt kíséretében
- Az ember minden éjszaka négyszer álmodik. Nem olyan nagy dolog. -vontam vállat.
- Lollal álmodtam. -nézet rám.
- Óóóó, így már értem. -mondtam, mire könyörgően rám nézett. -Elszeretnéd mondani?
- Visszajött, és nem akart tőlem semmit. Elmentem tusolni és sírtam. Mikor kiértem egy száll törölközőbe voltam, ő pedig ott ült az ágyamon. Odajött hozzám bókolt nekem én pedig megcsókoltam. Érzéki volt, szenvedélyes. A nyelveink vad táncba kezdtek és elkezdtem lehúzni róla a felsőt....
- Harry, elég volt ennyi. -szakítottam félbe. -Tudom mi jön ezután kérlek ne mond el.
- Oké, a lényeg az, hogy ezt álmodtam, de reggel úgy ébredtem, hogy....-dadogta rákvörös fejjel.
- Hogy? -kérdeztem.
- Hát...én tényleg élveztem...-vakargatta a tarkóját.
- Állj! Oké értem! -emeltem fel a kezeimet.
- Hát igen.
- Harry, én elhiszem, hogy szereted Lolat. Látszik, de ez az álom nem biztos, hogy főképp erre utal...Nem hiányzik neked a testi kapcsolat? -kérdeztem.
- Nyilván hiányzik, de sose csináltam ebből nagy ügyet. És Lola sem csak erre kellene nekem. Egyszerűen, már nem bírom. Csak egy embert szeretnék, aki törődik velem, szeret és elfogad ahogy vagyok. Aki boldoggá tesz. Lol számomra ilyen, és borzasztó, hogy nem viszonozza. -rázta a fejét.
- Figyelj Harry. Lola elég fura lány. Nem tudhatod, hogy mit érez, mert ő sem tudja. -mondtam.
- Szar barát vagyok! Mindig csak rólam beszélünk, meg a gondjaimról. Mi van veled? -kérdezte.
- Gyors téma váltás. -mosolyogtam. -Rohadt sok érzelem van bennem, és csak dőlnek belőlem a szövegek. Végül is ezért jöttem a táborba. Teljesen más dalokat írok, ezek sokkal jobbak, mint amiket csak unalomból írtam. -mondtam.
- Minek köszönhető ez a sok érzelem? Vagy kinek? -mosolyodott el.
- Az egész tábori hangulatnak.. Mikor írok azt is leírom, amit látok csak..érted, hisz zenész vagy. -mondtam.
- Igen értem....Mit szólsz El megjelenéséhez? -szerintem ezt a kérdést régóta felakarja tenni.
- Mit szólnék? Legyenek boldogok. -vontam vállat.
- Mért akarod elrejteni az érzéseidet? -húzta fel szemöldökét.
- Nem akarok elrejteni semmit. -ráztam a fejem értetlenül.
- Dehogynem. Talán még magadnak se mondod el...Sokkal jobba, hogyha kiöntöd valakinek a szíved. -fogta meg a kezem.
- Nem tudom mit öntsek ki.
- A Szívedet. Ha nem tudod, nincsen szíved. -mondta, és tudom, hogy nem sértésnek szánta, de bennem felment a pumpa.
- Persze nekem nincsen szívem, nem is annak a Louis cimborádnak! Én vagyok a világ megrontója, mert nem keresem a kis Calder társaságát! Valahogy nincsen ínyemre, mikor délelőtt még én csókolóztam a barátjával! -mondtam, de azonnal meg is bántam.
- Csókolóztál Louisval? -mosolygott.
- Igen, utána meg láttam Eleanor SMS-ét. Szóval elment a kedvem.
- Mit írt? -kérdezte.
- Idézem...khm.."Remélem minden rendbe jön!" Szívecske valamint, xxEl volt a végén. -mondtam édes hangon, mire Harry felnevetett.
- Nem értettél félre semmit?
- Életem, ezen mit lehet félreérteni? Louist ezek szerint nem érdeklem, vagy csak szórakozni akart velem. Esetleg Eleanort elfelejteni, de én egyikbe se fogok segédkezni. Szóval szilvás bukta. -rántottam vállat.
- Sors társak vagyunk! -nevetett szerencsétlenségében Styles.
- Sértés, hogy magadhoz hasonlítasz. -néztem felé, mire meglökött. -Komolyan. Én nem vagyok reménytelenül bele zúgva Louisba. És testi kapcsolatra se vagyok kiéhezve, szóval ne hasonlíts magadhoz. -néztem a szemébe.
- Én se vagyok kiéhezve! Ha mégis így lesz feldobom a barátság extrákkal ötletemet. -kacsintott.
- Én meg úgyis eldobom az ötletedet, szóval volt, nincs. -kacsintottam én is.
- Egyébként ezt már akartam kérdezni....
- Nem Harry, nem lesz barátság extrákkal. -ráztam a fejem.
- Nem is azt akarom, hanem, hogy az a vastag füzet, amit magaddal cipelsz az mi? -kérdezett rá.
- A daloskönyvem, abba írom a dalaimat. -mondtam.
- Ma szinte egész nap a kezedbe volt. Mennyit írtál? -kérdezte.
- Igaziból azok nem dalok, csak leírtam amit érzek és látok. Kb. 30 oldalt írtam ma. Abból majd valahogy csinálok slágereket. Egyébként 2 dalt írtam ma. Mind a kettőt holnapra. Az alapokat Mikeval meg is csináltuk. Azok már rég megvoltak a fejembe, csak szöveget nem tudtam rá építeni, de ma sikerült. -meséltem.
- Esetleg...nem nézhetném meg? -kérdezett rá félve.
- Még sose mutattam meg senkinek....
- Kérlek, annyira kíváncsi vagyok rá...-nézet rám aranyosan.
- Ahhj...Maradj itt, mindjárt hozom. -keltem fel.
- Köszönöm szépen! -ölelt meg. Rá kellet jönnöm, hogy Harry nagyon ölelgetős fajta.
- Styles kicsit lecsúszott a kezed. -mondtam, ugyanis a fenekemet fogta.
- Nem baj. -mondta. -Ennyi örömöm hadd legyen már! -engedett el.
- Hozom a könyvet. -indultam el a faház irányába.
Nem tudom mért, mutatom meg Harrynek. Valószínűleg, azért mert nagyon közel kerültünk egymáshoz. Mintha testvérek lennék. Örülök, hogy valakivel ilyen kapcsolatom alakult ki.
A viskónkba égett a lámpa, vagyis a lányok bent voltak.
- Sziasztok! -nyitottam be, majd megláttam a felfújhatós matracot. -Na mi van, vendégünk lesz? -kérdeztem, válasz nem érkezett ugyanis kinyílt a fürdő ajtó.
- Szia Zoe! -köszönt mosolyogva Eleanor.
- Szasz! -biccentettem, majd a többiekre néztem magyarázatra várva.
- Máshol nem volt hely, és ezért mondtuk Elnek, hogy ide nyugodtan jöhet. -mondta halkan Ro.
- Nem maradok sokáig, csak pár napot. -tette hozzá gyorsan Calder.
- Fantasztikus! Úgy tűnik a táborban mi lettünk a fogadó. Mostantól, minden pár hetes vendég bejön ide lakni? Tudtommal minden házba van egy matrac. 3-an voltunk ebbe a rohadt házba, most 5-en vagyunk! Jöjjön vissza Lola is és akkor, már 6-an leszünk. Király lesz, gyerekek! Csoportos pizsipartyt rendezzünk! Sőt hívjuk meg a tábor összes lakóját, hogy aludjon itt. Elférünk! -akadtam ki. -Tudjátok mit. -emeltem fel a kezeimet. -Leszarom! Nem érdekel! Csináljatok, amit akartok. Úgy tűnik engem mostanság mindenki kihagy a dolgokból. Még ha közöm is van hozzá. -mondtam majd az ágyamhoz léptem és kivettem a párnám alól a könyvet.
- Most mi a bajod? -kérdezte Jasmin.
- Nekem bajom? Ugyan kérlek. Semmi bajom nincsen. Örülök, hogy jól elvagytok! Fantasztikus. Lesz pizsiparty, köröm festés, kibeszélés és minden más rosseb, hisz ennyi lány mi mást csinálna? Rózsaszín pizsikék is remélem előkerülnek. Csak annyit kérek, hogy ebből engem hagyjatok ki. Köszönöm! -léptem ki. -További kellemes jó éjszakát! -csuktam be az ajtót. Igaziból most ez az egész nem azért zavar, mert Eleanor ott van, hanem azért, mert nem kérdeztek meg. Én is abba a házba élek, elvárom, hogy megkérdezzenek. Nekem is vannak jogaim! Annyira elkalandoztam, hogy neki mentem valakinek.
- Bocs! -sziszegtem és lehajoltam a könyvemért, ugyanis kiesett a kezemből. Az idegennel egyszerre nyúltunk érte, aminek következtében kezünk összeért. Az egész testem bizseregni kezdett ettől az egy érintéstől. Lassan felnéztem és megláttam, azt akivel nem akartam találkozni. Bármennyire is azt akartam, hogy felkeljek és otthagyjam, nem voltam rá képes. Elvesztettem a fejem mikor ragyogó kék szemeibe néztem. Keze még mindig az én kezemen pihent. Az fejemben egy hang azt mondta, hogy "menj már!" míg a szívem "csókold meg, csókold meg!"..... Nagy nehezen, de elnéztem. -Elengednél? -kérdeztem halkan.
- Persze, bocsi. -mondta majd segített felállni. Egyedül is feltudtam volna.
- Kösz. -mondtam majd elindultam azzal a céllal, hogy folytatom az utam. Ebben megakadályozott egy kéz, ami elkapta csuklóm.
- Hova mész ilyen későn? -fordított szembe magával.
- Az erdőbe, a padhoz. -mondtam.
- Minek? -kérdezte.
- Beszélgetni, de nem értem, hogy neked mi közöd van ehhez. -válaszoltam élesen.
- Harryvel ugye? -kérdezte, de meg sem várta még válaszolok. -És miért viszed a dalaidat? Megmutatod neki? Vagy együtt írtok valami szép szerelmes dalt? Nekem mért nem engedted, hogy megnézzem? -tette fel a kérdéseket.
- Louis, te meg vagy őrülve! -ráztam a fejem hitetlenkedve.
- Mért nem mondod el, hogy Harry és te együtt vagytok? -kérdezte.
- Csak a te fejedben van olyan, hogy Harry és én. Nem fogod fel? Szerinted, ha valójában volna olyan, hogy Harry és én akkor hagytam volna, hogy megcsókolj? Nem, egyértelmű, hogy nem. Csak tudod mi a baj...Míg Harry és én csak a te fejedben van, addig Eleanor és Louis valós és mindenki tudja. -mondtam egyenesen a szemébe, majd kirántottam a kezemet és elindultam vissza Harryhez, otthagyva őt....

Rose szemszöge:
A fiúk ajtaja előtt megtorpantam majd Zo bekopogott,szerencsére Zayn nyitott ajtót.
-Szőkeség téged keresnek!!-Kiáltott be az ajtón.
Niall ki ballagott és értetlenül nézett rám ,egy lökést éreztem hátulról Zo közelebb tolt hozzá.
-Beszéljetek már! Te szereted őt ő szereted téged ,basszus nem vagyok fizikus ,de tudom ,hogy vonzzátok egymást!-A mondat után Zoé lelépett.
-Leülünk,sétálunk vagy?-kérdezte érdeklődve.
-Én csak szeretném,ha megbeszélnénk a dolgokat.-mondtam ,mert egyszerre és mindenkorra szeretném tisztázni a dolgokat.
-Te szeretnél velem beszélni vagy Zo győzött meg arról ,hogy váltsunk pár szót?!-hajtotta a le a fejét.
-Bocs Niall Horan keresem,de lehet rossz ajtón kopogtatok amúgy meg kösz még élek..-Eresztettem el pár könnycseppet.
-Paraszt vagyok,remélem örülsz és ezt akartad hallani,hibáztam ez van ,ha nem tudsz így elfogadni akkor sajnálom,mert még több ezer hibám van ..Nem tudom mit vársz tőlem azt mondod elkel újra nyernem a bizalmad,de még is ,hogy ha még a közeledben se akarsz tudni..Remélem jól vagy és bocsánat,hogy nem voltam melletted csak..
-Kérlek ne folytasd,nem vagy paraszt még egy légynek sem tudnál ártani,igen csalódtam benned ,de valahogy a szívemhez nőttél és nem lehet téged levakarni róla..Egyszerűen azt hiszem Szeretlek..-mikor ki mondtam a szót megkönnyebbültem,ahogy Niall is óvatosan az egyik kezét a derekamra helyezte és magához húzott, a száját résnyire nyitotta ,az ajkait szorosan az enyémhez tapasztotta,a nyelve bejutást kért amit engedélyeztem.Újra érzetem az ajkai puhaságát amitől a gyomromban pillangók ezrei repdestek az örömtől.
Miután elváltunk az arcán apró pír folt jelent meg , amitől még boldogabb lettem ,mert tudtam hogy szeret.
-Elég késő van jobban lenne,ha aludnánk elég hosszú volt a mai nap.-Törtem meg a köztünk lévő csendet.
-Bocs ha megzavartam valamit. Ro majd gyere, vagy aludj itt vagy nem tom. Hello. -Rohant ki az ajtón Zo.
-Tényleg jobb lesz,ha mész aludni,.-Ölelt át Niall majd az utamra intett.

***
Reggel hangos trombita ébresztett fel vagy is az összes többi tábor lakót is.Eljött egy újabb duett pár kihúzása.
Mikor Niall ballagott fel a színpadra izgultam,hogy engem húzzon.
-Niall duett partnere pedig nem más mint..Jasmin Cowell.-Mosolyodott el Simon a lánya nevén.
a szőkeségem pár szomorú pillantást vetett rám majd a partnere mellé állt.
-Elnézést nekem nem jutott!-Emeltem magasba a kezemet.
-Ohh mindjárt megoldjuk. Kinek nem jutott még?-Tette fel a kérdést és Demi Lovato keze is a magasabb került.-Na hát a gond megoldva!-Zárta le az ügyet Simon.
Oda ballagtam Demihez,az arcáról lelehetett olvasni, hogy ő sem repdes az örömtől.
-Szóval mit énekeljünk?-Kérdeztem zavartan.
-Fogalmam sincs, mi lenne, ha kihoznánk a gitárom a faházból és én kísérnélek téged, mert az én karrierem már beindult, de előtted még nagy jövő állhat!-Mosolygott rám.
-Rendben.-bólintottam, majd elindultunk vissza a házba.
-Rose! -kiáltott utánam egy ismerős hang. -Szia! -ölelt át szorosan.
-Niall kérlek később. -néztem gyors Demire majd vissza Niallre aki egyből értette.
-Jó, de a tóban fogsz ki kötni! -vettet rám egy kajlán mosolyt, majd elment.
-De hát én nem tudok úszni! -szóltam utána.
-Megoldjuk. -rántotta meg a vállát. -Elég erős vagyok. -dicsérte meg a karját, és végül elment.
Be vánszorgottam a faházba, ahol Demi már az ágyán ült a kezében a gitárjával.
-Szép pár. -mondta kissé gúnyosan.
-Kösz. -mondtam zavartan, majd Demi elkezdett gitározni én meg csak dúdoltam. -Figyelj én sajnálom, nem akartalak titeket szétszakítani, ha tudtam volna hogy ti köztetek van valami, akkor már az első nap nem állok vele szoba, mert én sosem akartam senkinek sem fájdalmat okozni..
-Jaj istenem nehogy elkezdj nekem bőgni, tudod mit remélem boldogok lesztek Niallel, és kiváncsiságból arra nem gondoltál, hogy nekem is azt mondta szeret még is elhagyott, hidd el a te boldogságod se fog örökké tartani ez nem álomvilág csillagom, ébresztő, nem létezik a szőke herceg fehér lovon. -csettintett egyet az ujjaival, mert azt gondolta talán akkor tisztában látok.
-Semmi nem tart örökké ebben igazad van, de amíg itt van mellettem addig én boldog leszek, mondjál bármit engem nem érdekel szeretem és ő is engem nem érdekel, hogy meddig leszek vele együtt az is sokat számít nekem, hogy van egy biztos pont az életemben. -próbáltam reagálni Demi mondanivalójára. -Talán koncentrálnánk inkább a duettre.
-Igazad van, azért vagyunk most itt. -adta be a derekát és tényleg neki látunk a dalnak.
-Bocs felkel vennem. -állítottam meg a próbát. -Szia, mi a baj?! Ne kérlek ne sírj! -nyugtattam meg anyukám. -De miért?! Miért vannak ott a szállítok? -nem tudta tovább mondani, mert a vétel megszakadt. Először csak pár könnycsepp csordult ki a szememből, de utána nem tudtam vissza fogni az érzéseim.
-Hé minden oké? -fürkészte a tekintettem Demi. -Ne sírj, ide hívjam Niallt?
-Ne kérlek, nem szeretném, hogy lásson sírni. -fogtam meg. karját.
-Nyugi ez a mi kis titkunk marad. -mosolygott rám. - Hercegnő emeld fel a fejed, mert leesik a koronád. -ölelt át ami kifejezetten jól esett.
-Sétálnék egy picit persze csak, ha nem bánod.. -néztem rá, ő pedig bólintással jelezte, hogy menjek csak.

***
-Rose! -kiáltott utánam egy hang, és a táborban csak egy ember hív így. Megtorpantam, majd óvatosan hátra fordultam és Niall karjaiba borultam.
-Anyukám felhívott -vettem egy mély levegőt. -Éreztem, ahogy remeg a hangja, majd a következő pillanatban sírni kezdett, valami olyanról magyarázott, hogy a bank küldött szállító autót, mert.. -letöröltem a könnyem és folytattam. -mert nem tudom a vonal megszakadt és fogalmam sincs mi van most anyukámmal..
-Rose ne sírj kérlek. -simította meg az arcom az egyik kezével.
-Tudod Niall ezzel nem megyek sokra. Haza kell mennem hozzá nem is értem, hogy hagyhattam otthon egyedül..
-Nem lesz semmi baj felnőtt ember rendbe hozza, viszont ha most haza mész nem biztos, hogy tudsz neki
segíteni sőt szerintem így most könnyebb neki nélküled. -próbált megnyugtatni.
-Lehet, de és ha szüksége van rám? -néztem aggódva rá.
-Akkor keresni fog még. Meddig foglak így látni? -utalt a szomorú arc kifejezésemre. -Te még jössz nekem egy úszással. -mosolygott rám.
-Nem gondolod, hogy nem annyira alkalmas ez a pillanat? -húztam fel a szemöldököm.
-Nem szerintem tökéletes az időzítésem. -kapott a vállára, majd a tó felé cipelt.
-Niall James Horan tegyél le azonnal vagy.. vagy szakítok veled. -fenyegettem meg, abban reménykedve, hogy a lábam a földet érintheti.
Niall tovább haladt és ugyan úgy a hátán cipelve, hiába ütöttem rúgtam ő nem adta fel míg a tóban nem landoltam.
-Most boldog vagy? -kérdeztem a karomat összekulcsolva.
-Igen. -mosolygott rám. -Milyen Demivel együtt dolgozni?
-Kedves lány, ha úgy vesszük tulajdonképpen utál szerintem engem, pedig én próbálók jól viselkedni. -mondtam szomorúan.
-Most ezért ne légy unsmiley, ha megnyugtat akkor miattam nem kedvel annyira téged. -mondta biztatóan.
-Szóval, ha te nem lennél.. -húztam egy mosolyt az arcomra és minden erőmet össze szedve lenyomtam a fejét a víz alá.
-Ezt többet ne, mert legközelebb te jössz utánam. -nézett rám mérgesen.
-Héé, galambocskáim nem jöttök a tábor tűzhöz? -jött oda hozzánk Liam.
-Most inkább n..
-Persze már megyünk is. -vágott Niall a szavamban.
-De nekem nincsen semmi kedvem hozzá. -húztam a számat.
-Na Ro, ha nem jössz akkor egész táborban úgy foglak hívni, hogy.. Rosalinda, igen ez tökéletes név. -mondtam büszkén Liam.
-Liam te tudod? -néztem rá ijedten.
-Ro , ha Rose-nak neveznek el azt jelenti csak anyukád döntőt, mert egy férfi nem hagyná, hogy így nevezzék el a lányát. -rántotta meg a vállát.
-Liam az én apukám az..
-Sajnálom. -szólt közbe a mondatomnak. -Nem akartam bunkó lenni..
-Felejtsük el, rég volt és nem is ismertem az apám szóval még egy arc sincs ami beugorhatna amikor felhozzák a témát..Na megszárítkozom, átöltözöm és a tábor tűznél találkozunk. -adtam egy puszit Niallnek, megöleltem Liamet és fakuckó felé vettem az irányt.
-Akkor -jött utánam a szöszi. - megszárítkozol, segítek átöltözni. -az utolsó szónál értetlenül néztem rá. -vagy is meg várlak nyugodtan ülve az ágyadon. -ez az ötlet nekem még mindig nem tetszett, ezért picit mérgesen meredtem rá. -Akartam mondani a lépcsőn ülve várlak meg.
-Rendben, de te nem akarsz átöltözni?
-Nem, így legalább össze tudlak, majd vizezni, nehogy napszúrást kapj. -mosolygott rám.
-Kedves tőled. Niall -fordultam vele szembe. -te miért pont velem akarsz lenni és miért nem Demivel?
-Mert talán nem őt, ha nem téged szeretlek. -ölelt át karjaival még a fejemet a mellkasába fúrtam.
-De és, ha egyszer már nem fogsz szeretni akkor mi lesz?
-Most szeretlek, holnap is foglak és azután is foglak! Ígérem. -fogta meg a kezemet. -Ha egy nap nem leszünk már együtt, akkor max. az azért lehet, mert kiderül, hogy a hűtőtökben nincsen kaja.- a száját fel felé kanyarította majd egy lágy puszilt lehelt az ajkaimra.
-Szóval, akkor mindig tartsak ételt a hűtőben megjegyeztem, viszont most várj itt. -állítottam meg a faház lépcsőjén.
Gyors kinyitottam a ruhás szekrényt, amiből a felét kidobáltam mire találtam egy megfelelőt.
-Így jó leszek? -léptem ki az ajtón.
-Tökéletes. -fogta meg a kezem és elindultunk a tábortűzhöz.
***
-Rose Hudson! -nyújtottam a kezem az új lánynak.

-Eleanor Calder. Nem ölelhetnélek inkább meg? -kérdezte zavartan.
-Öhm..De persze. -tártam ki a kezeimet. -Új vagy itt? -kérdeztem.
-Ohh.. nem énekelni jöttem, csak pár napra tudod Louis nagyon jó barátom..
-Már mint olyan szerelmi kapcsolat? -húztam fel a szemöldököm.
-Nem, az csak volt és ami volt az elmúlt, persze szeretem őt még, de nem úgy mint régen, ő csak barát és ennyi. Annyi a kapcsolat köztünk, hogy nagyon bírjuk egymást, mint testvérek és vagyok az ő cupidója. -mondta nevetve.
-Cupidó? -húztam én is mosolyra a számat.
-Igen Louisnak nagyon bejön egy lány valamilyen Zeo asszem és megkért, hogy segítsek neki, mert ő totál nem ért a nők nyelvén.
-Már mint Zoe-ra gondolsz, igen eléggé nem ért a nőkhöz. -fogtam a fejem a nevetéstől.
-Ismered a lányt?
-Igen a szobatársam elégé kemény csaj és akaratos, amit akar azt eléri, de viszont, ha valakibe szerelmes azt nagyon tudja szeretni.. -mondtam egyszerűen Zoe-ról a véleményem.
-Szóval nehéz lesz betörni a lóvat, nem tudod, hogy mennyi esélye van most Louisnak? Szeretnék tisztába lenni azzal, hogy mennyire az elején kell kezdeni a kapcsolatát Zoeval..
-Hát..Zoenak biztos nem közömbös Louis, de nem igazán mutatja ki az érzelmeit, valamint Louis folyton féltékeny, ha Harryvel van szóval ugy az esélye -10% ami egész jó, szerintem 1 év és össze jön Zois páros. -mondtam komoly arccal.
-Te most nem viccelsz igaz? -vett egy nagy sóhajt. -Na akkor ezt az időt le kell szűkíteni 2 hónapra, hogy még a tábor alatt együtt legyenek. Egy valamit nem értek, hogy lehetnek -10% amikor Louis elmondása szerint csók is volt. -értetlenkedett Eleanor.
-Ohh erről lemaradtam..Tudod úgy vettem észre, hogy Zoe mostanság leszar engem és minden más ember fontosabb neki.. -mondtam szomorúan. -nézd meg most sincs itt napok óta nem beszéltem vele és ajj.. Zoe Hills áruló! -emeltem fel egy picit a hangom.
-Egyet értek! -ült le közénk Louis. -Most is Liam beszél amikor én szeretnék vele és annyi mindent szeretnék neki mondani, de egyszerűen mindig van valakivel, sosem ad a sors lehetőséget arra, hogy egy nem félre érthető helyzetben beszéljek vele.. -hajtotta le a fejét és a földet kémlelte.
-El csábítja a jövendőbeli férjemet. -mondtam a helyzethez egész vidáman.
-Be kavart a Roaill kapcsolatba? -húzta fel a szemöldökét Louis.
-Nem a Roam házasságba, Liammel megfogadtuk, hogy 30 éves korunkban, ha nem lesz senkik akkor összeházasodunk.
-Hála az égnek legalább nekem nem kell esküvőre költenem. -nyugodott meg Niall.
-Miért elvennél? -csillant fel a szemem.
-Ha nem olyan esküvőre vágysz, hogy egy hatalmas palotában legyen 1000 fős vendég listával, akkor igen szívesen elvennélek. -adott egy puszit az arcomra.
-Niall, a csoróságnak is van ám határa. -kacagott fel Louis.
-Miért szerintem tök romantikus volt. -mondta Eleanor.
-Nekem elég, ha te ott lesz és mindegy hol, mikor, mi módon a lényeg, hogy csak veled. -öleltem át a Niall-t.
-Tudod Louis, ha te fele annyira romantikus lennél, mint Rose vagy Niall akkor már rég tied lenne az a lány. -vágta az igazságot Louis arcába Eleanor és persze mindenki nevetett rajta.
-Én igen is romantikus vagyok! -makacsolta meg a cupidó előbbi mondatát.
-Ki hogy áll a duettekkel? -érkezett meg Simon is.
-We were both young when I first saw you.
I close my eyes and theflashback starts:
I'm standing there on a balcony in summer air. -kezdettem el énekelni.-Rose örülök, hogy ennyi örömet lelsz a feladatban. -nevette el magát Simon.-Harry-nek nagyon fog tetszeni ez a dal. -jelent meg a társaságunkban Zayn is.-A volt barátnője énekli ezt. -húzogatta a száját Louis.-Oh, nem tudtam..-Nyugodtan énekeld a te hangoddal, olyan mintha lenne értelme ennek a dalnak. -szólalt meg a rekedtes hangján Harry is. -Tudjátok tök jó, hogy nem vagyok már együtt Taylorral, mert így a bánatából siker dalokat tud írni.
-Na jó gyerekek későre jár menjetek aludni, holnap pontban 9:00 órakor mindenki jelenjen meg a próba terembe, mert elkezdődnek a tánc órák is, valamint 18:00 kezdődnek a duettek. Mindenkinek sok sikert. -terelt minket Simon a faházakba.
-Rose esetleg nálatok lenne egy szabad hely El-nek? -kérdezte Louis.
-Persze, de Zoe kifog akadni..
-Nem érdekel..
-Minden oké? -fordultam felé.
-Sétálunk? -vetette fel az öletett.
-Takarodó után, de persze menjünk. -indultam utána. -Na mi van, mi a probléma?
-Fogalmam sincs, egyszerűen nem értem, hogy te miért vagy még mindig Niallel? -kérdezte Louis.
-Mert szeretem. -válaszoltam könnyedén.
-De hát hazudott neked és most Jasminnel fog énekelni honnan tudod mi történik kettők között?
-Akit szeretsz annak tudni kell megbocsátani. -húztam meg a vállam.
-Igazán bölcs a kis hölgy. -húzta mosolyra az arcát.
-Nem, nem vagyok bölcs csak tudod sok volt a pofon az élettől, én pedig alkalmazkodtam hozzá.
-Képzelem mennyi pofon ért. -kacagott fel. -5 évesen nem kaptad meg az új barbi babát. -gúnyolt ki engem.
-Ja..Csak élnéd azt át amit én.. -mondtam lehangoltan.
-Inkább élném a te életed, mint a sajátom. nem tudod milyen az én életem.
-Szerintem ez pont fordítva van.. én a te nevedet be írom a Google-ba és egyből megtudom hol jársz mit csinálsz..Tudod a te legnagyobb bajod az saját magad vagy, te magadat utálod. Te választhattál milyen életet szeretnél és tudtad mi jár a hírességgel.. azért kikészülsz teljesen, mert a másik nem szeret, nekem az lenne a legkevesebb, ha Niall nem szeretne..Nekem elég lett volna barátnak is, mert úgy is biztos pont lett volna az életemben, szerencsém volt és szeret engem és ez hatalmas boldogság, de így is szomorú vagyok. Én nem egy gazdag jó módú családba születtem, nekem nincsenek testvéreim, nekem nincsen apám, nekem sose volt barbi babám, nekem csak egy anyukám van és a barátom, nekem csak ők vannak. Én a te helyedbe megbecsülném azt a pár percet, órát, napokat amiket Zoeval tölthetsz, mert nem tudni mit hoz a sors, ki tudja meddig viseli el a te baromságodat, tudod mázlista vagy, hogy Zoe kedvel téged.. becsüld meg, és ne ítélj első látásra. Jó éjszakát! -köszöntem el tőle és vissza mentem a kunyhóba.

U.i: köszönjük a több, mint 12.000 megtekintést és 46 rendszeres olvasót. Reméljük a rész kárpótolni fog érte és a következő részben feltűnik valaki...-Brigi:)